|
Témaindító hozzászólás
|
2013.07.04. 01:52 - |
 |
[9-1]
 Phantera fekete pofája a reagálásra halvány mosolyra húzodott,majd amikor a hím fordult egyet és háttal ült neki,szamályosan kivillantva a fogait hangtalanul felnevetett. Tudta,hogy a fekete most tudatában nagyon is le van lobozva,de nem igazán érdekelte..Vagy talán még is,csak nem akarja kimutatni? Megrázta a fejét,és elhessintette a gondolatot amely az elmélyébe bújt. - Látod,azért csak sikerült eszedbe juttatnom milyen kiálhatatlan vagyok. - nézett a hímre,amikor az a válla fölött visszanézett rá. Látszott rajta,hogy igen is érdekelte a kérdés. - Amúgy nem érdekelne,ha az én sorsom nem ehhez kapcsolódna,"kedves"- felelt halkan,majd felállt,és lassan,érzékien lépkedve tett egy kört a hím körül,hatalmas,majd kétméteres farkát a pofája alatt végighúzva,majdhogynem körülfogva vele a farkas száját. Ezután megfordult,és társa tekintetét követve elnézett a folyóra. Phaneta hidegen,szinte vészjóslón felnevetett. - Benne vagyok,már ha lehet közben szórakozni. - felelt kacsintva,majd leült a hím mellé. |
 Tény, ami tény, szeretett játszani, de ezt sem tette volna meg csak úgy akárkivel. Azért egy kicsit lelombozta az egyszavas reakció. Oldalra csapta a füleit, és kissé összeszűkült szemekkel, felvont szemöldökkel nézett vissza a nőstényre, majd megrázta a fejét. - Tényleg, elfelejtettem, hogy neked mondhatok bármit, csak higgadtan nézel a szemem közé - úgy tett, mint aki lemond a dologról, de belül mélyen dühítette és derogált neki, hogy nem kapott érdemleges választ. Elsétált a szikla pereméig, majd leült, háttal Phanterának, és figyelte a folyó mozgását.
- Hm? Mire gondolsz? - nézett át a válla fölött érzelemmentes arccal, majd elmosolyodott, és visszasétált elé. - Ohó, szóval mégicsak érdekel a sorsunk, igaz? - a "sorsunk" szót kihangsúlyozva, olyan közel hajolt a nőstényhez, hogy szinte összeértek orraik. Elhúzódott és a visszaült a helyére. - Kicsit rendbe akarom szedni ezt a csőcseléket ami a szigeten él, és nevetséges módon mutánsnak nevezik magukat. Ehhez viszont szükségem lenne pár társra. Számítok rád - mosolygott a fehér nőstényre, és kíváncsian fürkészte tekintetét. |
Phantera tekintete hamar elárulta,nem értette mitörtént a hímmel alig fél másodperc alatt. Először nyugodtan ült,aztán felpattant,a nőstény pedig képtelen volt a szemével követni a mozgó célpontot,egészen addig,amíg egész közel,pontosan pár centire tőle az helyet nem foglalt a talajon. Biztosra vette,hogy csak játszik vele,Phantera azonban még is nőstényből van,és pici,jéggé fagyott szívének jól estek a kedves szavak. Még ha talán igazak sem voltak. A fehér nőstény hátrahúzta a fejét,és hatalmas kék szemeit a vörös,fordított dávid-csillagra helyezte. - Értem. - szűkszavú választ adott,majd elhallgatott.Pár perc után azonban erős késztetést érzett arra,hogy rákérdezzen. - Mik a terveid későbbre? - célzott ezzel arra,hogy a hím barátjával tervezte-e tovább az életét,vagy nélküle..Mert a nőstény már kezdett belezavarodni a hím kacifántos gondolkodásába,és nem is igen vette a fáradtságot,hogy megértse azt. Ha valami fontos,azt úgy is kihúzza belőle...Vagy nem. |
A nőstény reakcióit látván újra elvigyorodott és eldöntötte, hogy incselkedi egy kicsit a régi jó barátjával. Lassan mögé sétált, miközben sejtelmes, mély hangján megszólalt.
- Hahaha, kedves barátom, ha tudnád, milyen nagyszerű módon sikerült elvarrnom a szálakat! - az utolsó félmondatnál egészen közel hajolt a füléhez, farkát pedig a finoman a nyaka köré fonta, majd tovább sétált, és újra leült elé, de ezúttal már közelebb. Tulajdonképpen szép nősténynek tartotta, de egyelőre nem érzett mást iránta, mint hősien bajtársiasságot.
- Nem akarok sok mindent elárulni, maradjunk annyiban, hogy kizártam minden zavaró tényezőt, úgyhogy miénk az éter - utóbbinál felnevetett, és nyújtózott egyet.
- Másfelől pedig próbáltam feltérképezni, milyen mutánsok tartózkodnak még a szigeten. Van egy pár kemény figura, de semmi komoly. Semmi sem állíthat meg minket, kedves, ne aggódj. - kacsintott Phanterara, majd elhallgatott. Részéről ennyi. |
A fehér nőstény egy kicsit hátrahúzta a füleit,és nagyobb,kerekebb szemeket vetett a hímre az ásítását látva. Halványkék íriszeit a vörös szemekbe mártotta,és fejét enyhén oldalra döntve megpróbálta megfejteni a megzabolázhatatlan,vad tekintetet amibe belebámult. Phantera tudta,hogy mit jelent ez a hímnél,vagyis a nöstény megváratta. Kitudja,talán szándékosan. Mit sem törődve az arcán átfutó reakciókkal,hatalmas,piercingezett füleit megzörgetve fejét az égfelé fordította,ezzel megzavarva a hímet - mert igen,biztosra vette hogy az előbbi farkas szem után ezt a hím egy furcsa lépésnek fogja elkönyvelni - és hagyta,hagy kapjon bele bundájába a szellő. - Igen,mindent elrendeztem. És te? Minden úgy sikerült ahogy eltervezted? - halkan,finoman hangolva beszélt a fekete farkassal,miközben hol a földet,hol az eget bámulta. Nem tudta hol kezdje,mit meséljen,és hogy mire számítson..Előbb azonban úgy döntött,hagyja hagy beszéljen a magasabb. - mesélj el mindent,ami ez alatt az idő alatt történt! |
Hamarosan feltűnt Phantera sziluettje a távolban, és Sucidiumot átjárta az izgalom. Egy darabig figyelte a nőstényt, majd inkább elnézett másfelé, és csak óvatosan tartotta szemmel. Hogy nézne az ki, ha egyfolytában bámulná? Miután már egész közel volt, már csak a távoli tájba meredt.
- Üdv, Phantera - a fekete hím pofáján széles mosoly jelent meg. Soha sem spórolt vele, pláne ha a barátairól volt szó, márpedig jelenleg Phantera az egyetlen barátja. Megrázta a bundáját, hogy minden felesleges kosz lejöjjön róla, és teljes pompájában álljon a nőstény előtt, - Hogy s mint? Sikerült elintézni a dolgaidat? - Sucidium ásított egyet, kifejezve, hogy talán egy kis túlzással, de Phantera megváratta. Tudta, hogy a fehér veszi majd a lapot. Kihúzta magát és érdeklődve figyelte a másik reakcióit. |
Phantera hallkan dúdolgatva sétált végig a folyó medre mentén,fogai hol ki villantak,hol eltűntek fekete pofája takarásában. Nem volt magas,se ijesztő külsejű,az egyetlen ami miatt mindenki megriadt tőle,a majdnem két méter hosszú farok,amit maga után húzott. A hófehér farkas enyhén gyors léptekkel haladt végig a tiszta terepen ,miközben rózsaszín nyakörvén lengő csillag jobbra balra lengett. Egy pillanatra megállt,és pofáján széles mosoly húzodott szét,amint meglátta a piros szőrdarabot a fa egyik takarásában. Phantera régóta nem látta bajtársát,mégis a rengeteg közös emlék fűzte őt,hogy minél előbb láthassa. Hiszen számtalan kalandban vettek együtt részt,egészen addig amíg el nem szakadtak egymástól az élet gondatlan utaira hagyatkozva. Mert hát vannak dolgok,amiket mindenkinek egymaga kell elintéznie,nemde? Most azonban mindkettő visszatért,és mintha mi sem történt volna,megint találkoztak. nem tudni,ők vagy az élet akarta-e így,de ez nem is számít. Phantera fejében megfogalmazódott egy kérdés,hogy maradásra fogja a farkast, ám úgy döntött,egyenlőre nem nyilatkozik kívánságairól. Hiszen egy jóbarátot nem tarthat maga mellett akarata ellenére. Időközben elindult,hogy üdvözölje, lábait magasba emelve tiszelettudóan sétált oda a hímhez. - Rég találkoztunk,Sucidium. - az arcán egy alvány mosoly jelent meg,ám mielőtt ezt a hím megláthata volna,el is tűnt. A fehér nőstény leült a hátsó lábaira,és várta,mit lép az előtte tornyosuló farkas. |
Sucidium hatalmas mancsai elől fejvesztve menekültek az apró emlősök és a rovarok. Néhány egér is kiugrott olykor a kövek közül, de a fekete hím soha nem érzett késztetést rá, hogy nekikessen. Ő annál nemesebb. Megjelenésben legalábbis! Lassan, rendíthetetlenül sétált a fa felé, és ahogy közeledett a folyó felé, egyre izgatotabb lett. Érezelemmentes pofáján enyhe zavar futott végig. Mi lesz ha nem jön el? Tévedésbe ne essünk, tud Phantera nélkül élni, de egy jó társaságot azért mégis csak vétek elveszíteni. Ráadásul még a laboratóriumi beavatkozás előttről ismeri a nőstényt, és hasonló képességet is kaptak. Bár Phanterával van némi méretbeli különbségük, azért valljuk be, a fekete és a fehér farkas mindig nagyszerűen mutat, ha egy oldalon állnak.
Kecsesen átugrott a folyó felett, és leült a fal alá. Felnézett a lombokra, majd hagyta, hogy a lágy szellő megborzolja fekete szőrét. Az árnyékban ült és várta, hogy a fehér nőstény feltűnjön. Nem kellett sokáig várnia. |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÉVSZAK: Tavasz
Phantera fekete pofája a reagálásra halvány mosolyra húzodott,majd amikor a hím fordult egyet és háttal ült neki,szamályosan kivillantva a fogait hangtalanul felnevetett. Tudta,hogy a fekete most tudatában nagyon is le van lobozva,de nem igazán érdekelte..Vagy talán még is,csak nem akarja kimutatni? Megrázta a fejét,és elhessintette a gondolatot amely az elmélyébe bújt. - Látod,azért csak sikerült eszedbe juttatnom milyen kiálhatatlan vagyok. - nézett a hímre,amikor az a válla fölött visszanézett rá. Látszott rajta,hogy igen is érdekelte a kérdés. - Amúgy nem érdekelne,ha az én sorsom nem ehhez kapcsolódna,"kedves"- felelt halkan,majd felállt,és lassan,érzékien lépkedve tett egy kört a hím körül,hatalmas,majd kétméteres farkát a pofája alatt végighúzva,majdhogynem körülfogva vele a farkas száját. Ezután megfordult,és társa tekintetét követve elnézett a folyóra. Phaneta hidegen,szinte vészjóslón felnevetett. - Benne vagyok,már ha lehet közben szórakozni. - felelt kacsintva,majd leült a hím mellé.
Tény, ami tény, szeretett játszani, de ezt sem tette volna meg csak úgy akárkivel. Azért egy kicsit lelombozta az egyszavas reakció. Oldalra csapta a füleit, és kissé összeszűkült szemekkel, felvont szemöldökkel nézett vissza a nőstényre, majd megrázta a fejét. - Tényleg, elfelejtettem, hogy neked mondhatok bármit, csak higgadtan nézel a szemem közé - úgy tett, mint aki lemond a dologról, de belül mélyen dühítette és derogált neki, hogy nem kapott érdemleges választ. Elsétált a szikla pereméig, majd leült, háttal Phanterának, és figyelte a folyó mozgását.