|
Témaindító hozzászólás
|
2013.07.04. 02:06 - |
 |
[11-1]
 ~ch hogy bedült ez a him ..most biztos aszt hiszi hogy lepcses száju vagyok majd én meg mutatom~gondolta majd halkan kuncogot egyet.-Kb én is.-mondtam vigyorogva.Hirtelen elkapot az ölésvágy..szinte nem birtam magamal.-És insanity ha jol gondolom te is azok közé tartozol akik szeretnek ölni?-kérdeztem egy örült mosolyal a pofámon.. |
 A nőstény megszólította. Insanity csak elmosolyodott. Na, végre leesett neki, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellettem! A hím elővette az egyik legeszelősebb vigyorát, és a nőstényre nézett.
- Hello. Insanity vagyok, és épp erre jártam. - már most leesett neki, hogy ez a furcsa szerzet igen sokat beszél. De akárhogy játsza a nagy komoly farkast, látszik rajta, hogy nem az, akinek mutatja magát. Insanity csak elhúzta a száját. Túl sokat kérdez. Már most idegesíti.
- Miért akarod tudni? Egyébként fogalmam sincs, minek számoljam a napokat? Élem az életem. Ennyi. |
Mikor oda ölt mellé a him meg figyelte majd kicsit habozot a köszönésel.-Hello!-köszönt majd rá tekintet ahogy látszot.-mi járatban erre?-kérdezte majd meg rebektete a fülét és előre tekintete-Sanettilena vagyok..-mondtam komoran majd hátra dülve a fának bele szívtam a levegőbe.-miota vagy itt?-kérdeztem tőle |
 - Rendben. - hagyta rá a másikra a gyökérrágcsálás feladatát. Magában ízlelgette még a szavakat, amiket az odúról hallott. Kész főnyeremén a hely számukra. A bővítés viszont ráfért. Egyelőre nem akarta bolygatni az odú békéjét, de a későbbiek során szélesíteni kell, egyetért ebben a nősténnyel.
Kezdett elbóbiskolni. Az este még messze volt, akadt idejük a pihenésre. Ahogy a Nap lebukik a horizont alá, kirobbanó formában lesz.
Eszébe jutottak a kint levő lények. Ha valamelyik befelé igyekszik, fel fogja kapni a fejét a neszre, akármilyen szépet is álmodjon éppen. Éppolyan könnyen vált éberré, mint egy jó házőrző kutya. A szűk helyen préselődővel pedig ők lesznek előnyben. |
 Rosalyn követte Yagami példáját, és elnyúlt a puha talajon a hím mellett. Még senkivel se osztotta meg a kuckóját. De valahogy jobban érezte magát, attól, hogy ketten vannak.
- Nem, kibírom szürkületig. Addig akkor pihenek melletted, hogy legyen elég erőm az éjszakai mászkálásra - a kékszemű nőstény egy pillanatra Yagamira nézett, majd nyújtózott egyet.
- Örülök, hogy tetszik. Majd lehet később kiszélesítjük. Itt belül már csak földből van. Egyébként azt szeretem benne a legjobban, hogy télen fűt, nyáron pedig hűt. A mennyezetről viszont le kell rágcsálni időnként a gyökereket, de azt bevállalom. Eleinte nem figyeltem rá, és eléggé benőtték az odút... - nem szívesen emlékezett vissza arra az időre. Olyan volt idelent, mint egy dzsungelben, ráadásul egy patkánycsalád is beköltözött a sarokba... Azóta tőlük megszabadult, és két-három naponta rendbeteszi az odút. Szerette gondozni. |
Az erdő szélére értek, ahol Rosalyn óvatosabbá vált. Yagami a nyomában járt a maga nesztelen lépteivel. Követte a nőstény pillantását az árnyékban ülőkre. Külsőre egyik sem volt túl bizalomgerjesztő. Elkapta róluk a pillantását, mielőtt zavaróvá vált volna. Rosalyn hallgatózott, mire Yagami is így tett. A víz morajlásán kívül mást nem tudott kivenni. Tanácstalanul figyelte a nőstényt, aki aztán hirtelen megiramodott. Yagami igyekezett, hogy lépést tartson vele. Átugrott ott, ahol a másik is. Eszébe véste, hogy merre jöttek és mennyit. Ez lesz a nappali pihenőhelyük, máskor is ide akar majd találni. Meg innen kikeveredni sem árt majd. Nem akart mindig a nőstényre támaszkodni.
Az odú bejáratához érkeztek.
- Eldugott kis hely. Tetszik. - amíg Rosalyn betuszkolta magát a barlangba, Yagami is körbeszimatolt a környékén. Aztán bepréselte nagy, izmos testét a nőstény után.
- Jövök. - lihegte.
Kúszniuk kellett, körmei csikorogtak a kövön. 1-2 méter megtétele után rájött, hogyan haladjon itt is kísértetként. A járat kiszélesedett teremmé. Yagami felegyenesedett, de fejét nem tudta egészen magasra emelni, mert a plafon alacsonyan volt. A marjánál magasabban nem tartotta.
- Szépen kicsinosítottad. Otthonos. Pihenésre tökéletes. - bólintott.
Lehajolt, a szemközti falhoz surrant, ott pedig elnyúlt. Így nem túrta ki egészen a barlang eredeti lakóját, Rosalynt. Mancsait a feje alá húzta, hátával a puha mohákhoz simult.
- Mennyire vagy éhes? - kinyitotta szemeit, amiket elhelyezkedés közben hunyt le. - Ha bírod még, akkor alkonyatkor nézünk valami ennivalót. De ha szükséged van rá, most is szerencsét próbálhatunk. Nem vagyok fáradt, csak kényelmes a hely. |
Rosalyn óvakodva lépett ki a fák közül. Nem akart különösebb feltűnést kelteni, még úgy se, hogy biztonságban volt. Szeretett ide járni, mert többnyire békés hely volt, de mostanában egyre többször jelentek meg itt olyan szerzetek, mint a két fa alatt ülő. Rosalyn kihúzta magát, és füleit forgatva próbált elvonatkoztatni a vízesés hangjától, hogy hallja, ha valami gyanús történne, de mindenhol a víz háborgó hangja töltötte ki a teret. Amikor megbizonyosodott róla, hogy nincs semmi szokatlan a levegőben, átugrott egy kisebb patakot, aztán mégegyet, mégnem egy olyanhoz szakaszhoz ért, ahol már nem kell sokat mozogni. Felbaktatott a mohás sziklákon, majd az egyik hatalmas kőoszlop mögött megállt. Az odú bejáratánál állt, és úgy saccolt, Yagami még épp befér rajta. Körbeszimatolta az üreg bejáratát, nehogy valami életéktelen behatolóba ütközzön.
- A belső része tágasabb - mondta egy halvány mosoly kíséretében, majd lassan betuszkolta magát a lyukon. Egy olyan öt métert kúszott a hideg földön, majd egy kellemes hőmérsékletű, puha termecsekébe ért, ahol valamennyire már fel tudott egyenesedni. Amíg egyedül volt, teljesen kényelmesnek látszott, ahogy azonban a barnás hím is leért, kicsit már szűkösnek tűnt, de tulajdonképpen nem volt vele nagyobb baj. Pihenéshez tökéletes.
- Nos, ez lenne az. Nem tudom, mi a véleményed, de szerintem kellemes. - Rosalyn elmosolyodott és Yagamira pillantott. Most először érezte magát igazán hasznosnak. |
Insanitynek csak egy idő után tűnt fel, hogy nincs egyedül. Egy darabig csak meredt az idegenre. Farkasszerű volt, akárcsak ő, de véknyabb és magasabb. Persze ez újfent nem riasztotta vissza semmitől. Elvigyorodott, majd visszasétált a fához, és olyan 100 méterre leült a nősténytől. Dehogy fog ő kezdeményezni! Ha már létra, akkor legyen alapvető, hogy ő kezdje az ismerkedést. Márha akar. Részéről az se gond, ha csendesen elüldögélnek egymás mellett, legfeljebb ha elunja magát, majd lelép. |
Egyedül baktatot egy fa alat nem tudta holvan idegen volt számára a hely.Unalmában néha el sétált messzira utána vissza.Ezt kb 6-szor meg csinálta utána le feküdt és halkan horkantot egyet.anyira szenvedet az unalomtol hogy össze visza hemberget a földön,igy a bundája hehérből szürkévé vált.Le prolva magát nagy porfelhöt vert.Majd lépteket halot.Késöbb egy hímet látot meg.Látta hogy sokal kisebb a him nála igy bátran elő mászot és kihuzva magát a vizhez sétált nem szolalt meg ivot majd sarkon fordulva vissza ment a helyére. |
Insanity kocogva sétált a hatalmas Rowarym fa felé. Olykor felhorkantott.
Ugyan mi keresnivalója van már megint itt?! Érthetetlen módon valami mindig visszahúzta ehhez a helyhez, így időről időre úgy érezte, hogy ide kell jönnie. Közben persze elgondolkozott ezen-azon. Például, hogy mikor fog végre összetalálkozni egy olyan alakkal, akivel egy időre talán érdemes lenne összeállni és kis csapatban járni a vidéket. Talán erős és gyors is, de mint tudjuk, mindig van egy nagyobb hal. Bár Sanity abban tetszelgett, hogy jobb, szebb vagy erősebb a többi mutánsnál, a szíve legmélyén azért tudta, hogy ez nem minden esetben van így. De többnyire azért igen, muhaha.
Végigügetett a hatalmas fa hatalmas gyökerén, és megállt az egyik apró kis tó mellett. Belenézett a tükrébe, és nyugtázta, hogy ezúttal is lehengerlően gyönyörű. Lassan lehajolt a vízhez, és ivott, majd lerázta a pofájáról a vízcseppeket. Felpillantott a fára és elvigyorodott. Cöh, milyen nyugodt hely. Egyszer itt kellene vérfürdőt rendezni. |
|
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÉVSZAK: Tavasz
~ch hogy bedült ez a him ..most biztos aszt hiszi hogy lepcses száju vagyok majd én meg mutatom~gondolta majd halkan kuncogot egyet.-Kb én is.-mondtam vigyorogva.Hirtelen elkapot az ölésvágy..szinte nem birtam magamal.-És insanity ha jol gondolom te is azok közé tartozol akik szeretnek ölni?-kérdeztem egy örült mosolyal a pofámon..
A nőstény megszólította. Insanity csak elmosolyodott. Na, végre leesett neki, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellettem! A hím elővette az egyik legeszelősebb vigyorát, és a nőstényre nézett.
- Rendben. - hagyta rá a másikra a gyökérrágcsálás feladatát. Magában ízlelgette még a szavakat, amiket az odúról hallott. Kész főnyeremén a hely számukra. A bővítés viszont ráfért. Egyelőre nem akarta bolygatni az odú békéjét, de a későbbiek során szélesíteni kell, egyetért ebben a nősténnyel. 
Rosalyn követte Yagami példáját, és elnyúlt a puha talajon a hím mellett. Még senkivel se osztotta meg a kuckóját. De valahogy jobban érezte magát, attól, hogy ketten vannak.